Minden, itt megjelent vers, csak a szerző megnevezésével másolható.

2012. január 26., csütörtök

Életjel

Van úgy, 
hogy egy percre megszakad...
Benned az élet,
egyetlen pillanatra
semmivé lesz...

Nem kell hozzá sok,
csakhogy kibillenjen
a megszokott,
hogy sokan legyenek
körülötted boldogok,
miközben Te
boldogtalan vagy.
Magasra húzott falakat
aprít semmivé a szél.
Valami benned motoszkál,
de nem beszél,
legalábbis nem veled.
Egyszer elmondta, hogy szeret...
Ezt becsüld meg,
tudd, hogy sokat ér
minden perc veled.
Egy lélegzet, még egy...
Tudd, hogy ez az élet,
tetten érted,
ez az a pillanat!
Itt maradt,
fogja a kezedet,
lesi a monitoron
mi lesz veled:
hullám, egyenes,
végül a vétel...
megszokod, hogy
megszakad.