Minden, itt megjelent vers, csak a szerző megnevezésével másolható.

2011. szeptember 23., péntek

Anonymus feladványára :-)

A megadott szavak:
távolság, vágy, sakktábla, kontaktlencse, "megamúgyis", ébredés, hiány, tó, kéz a kézben, remény, gyertyák
Némi "szóköltéssel", ez lett a vers :-)
Játszi álom

A fehér király a fekete királynőre vágyik,
sok lépés, sok végzet, míg eljutnak odáig
A távolságot idővel felemészti a vágy,
a messzi közeli lesz, és nincs tovább:
a végtelen kialszik, mint a gyertyaláng,
a közelség végül megöli a hiányt.

A hold csónakja lebeg a vízen,
mint egy rossz gyerek, neki megy,
és szilánkokra zúzza a sakkteret.
A tó csendes, a folyó a köveken zenél,
egy-egy hullám a part nyelvén beszél.
Az áramlás csak abban kelt vihart,
aki már rég nem tudja, merre tart.

Kéz a kézben ér az ébredés,
álmomban sakkoztunk,
bonyolult volt az egész.
Most nincs idő elmesélni
"megamúgyis", fel kell kelni,
a valóság kontaktlencséjét
ideje a szemre tenni.
Már köd van a tó felett,
csak remény, hogy nem álom ez.

2011. szeptember 12., hétfő

Pillanatok, mikor minden nő főszereplő

A végzet asszonya vall

Nem békét hoztam, hanem fegyvereket,
nem szerelmet adtam, csak halálnemet.
A halált cipelem az élet helyett,
a szemembe nézel, és belém szeretsz,
mert bennem a végzet keres.

Mikor hozzám bújsz, elmenekülsz,
elveszel bennem, mikor belém merülsz.
A sorsod elől futsz a sorsba,
ár ellen a fősodorba.
Simogatlak, becézgetlek,
életeddel csurig telek.

Szíved tüze táplál engem,
ajkad íze szomjam oltja,
nem engedsz, ha el kell mennem,
bűneimet kezed oldja,
tested forrón belém hatol,
lélekben összecsatol.

Nem tudod már, mikor kel fel
a Nap, Neked már nem világít,
minden szín fekete lett,
nem látsz mást csak a szemeimet.

Egyetlen vagyok, mély álom benned,
ápolom, szaggatom a sebeidet,
egyetlen vagyok, mély álom benned,
akkor is értem égsz, mikor el kell menned.

2011. szeptember 10., szombat

Örvény (Szetyur feladványa ihlette pluszban:)

Kék, zöld:  a kép kissé pixeles,
mint a búgócsiga forgás közben,
amit gyerekként összetörtem.
Kék-zöld, Ég-Föld, víz-part,
egy kis hajó épp feléd tart,

hullahopp az élet, körülforog Téged,

mint az Ég a Földet.
Vízre ejt az Isten,
evezőnk az nincsen,
de dominó-elv szerint,
ahogy a szél megérint,
visz a víz, mint a csónakot,
az élet megsimít,
majd a partra dob.