a stégen fest remegő kezével
egyikben pohár, a másikban ecset
a szívét megfordítja, visszacsepeg…
Ring a táj a szájához emelt pohárban:
ömlenek a színek, miközben az Égre csepeg
a pirosba mártott ecset. Zuhogni kezd.
Sok ember elmegy az Alkony mellett:
Mindenkit, akit észrevesz, a képére fest.
A vásznon szilánkosra törik a tenger,
és a sirályokkal leszáll az est.
Az Alkony szakálla kék,
ereiben utat tör a dagály,
remegő kezéből kiesik az ecset,
és a stégen lealkudja képét a halál.
