Ez a vers kérésre, hangulatrendelésre készült Kemenes Sophie Andreának.
30 fok van, alkonyodik.
A Nap sugarai beszőtték a gangot,
a felső szomszéd megint hangos,
alul üvölt a meccs,
a szellőzőn rántott hús illata csorog,
ez a vasárnap se csendes.
Teri néni teregetett, öblítő illat,
rántott hús, este,
langyos szél simogat, és teste
feltűnik egy sziluettbe’.
A gyerekkor jut eszembe, a nagyi,
hogy milyen jó is volt vele lakni.
A vasárnapi ebéd, az egész család,
akik már csak képen díszítik a szoba falát…
Majd, amitől ez a nap is teljes: a hiány,
hogy éjjel valaki a gangon jár, és megáll
az ajtóm előtt. Én álmodom mindig,
de nem látom Őt.
