Asszociációk (Filmkockák fejben)

Takarón a sorok
tekerednek rajtam,
reggelre mind
magamra csavartam.

A villanykörte pislog,
eltörött a szál,
a tenyeremben az utakon
másvalaki jár.

Dobog a lépte,
a szívhez érve
dallam hagyja el
a billentyűzetet...
Valahonnan beszélni kezd
a feledékeny emlékezet.

Sercenő gyufaszál,
a sötétbe pislog,
ebben a fényben
látom az arcod.

Elalszik.
Ez volt az utolsó szál.
Zsebében csörög a doboz,
ahogy odébbáll.

Csend, Élet!

Harangnyelv-lábaim
a szoknya alatt,
lépik a taktust,
gong a harang.
A templom tornyában
megfagyott galamb,
szobrok... fúj a szél,
a december is lassan ideér,
átgyurmázza a tájat, beleheli.
Mostanra eltűntek a fák levelei.
A köd szürke teste
lomhán szétterül,
messze zúg a város,
rossz a vétel,
az életed után
egy héttel,
álmod súlyosabb lett
a földdel,
és velem egyedül,
a neved feledésbe
merül.