Csend, Élet!

Harangnyelv-lábaim
a szoknya alatt,
lépik a taktust,
gong a harang.
A templom tornyában
megfagyott galamb,
szobrok... fúj a szél,
a december is lassan ideér,
átgyurmázza a tájat, beleheli.
Mostanra eltűntek a fák levelei.
A köd szürke teste
lomhán szétterül,
messze zúg a város,
rossz a vétel,
az életed után
egy héttel,
álmod súlyosabb lett
a földdel,
és velem egyedül,
a neved feledésbe
merül.