Takarón a sorok
tekerednek rajtam,
reggelre mind
magamra csavartam.
A villanykörte pislog,
eltörött a szál,
a tenyeremben az utakon
másvalaki jár.
Dobog a lépte,
a szívhez érve
dallam hagyja el
a billentyűzetet...
Valahonnan beszélni kezd
a feledékeny emlékezet.
Sercenő gyufaszál,
a sötétbe pislog,
ebben a fényben
látom az arcod.
Elalszik.
Ez volt az utolsó szál.
Zsebében csörög a doboz,
ahogy odébbáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése