TÁVLATOK

A szív és az ész között
kifeszül a lét.
A lélek teregeti szennyesét.

Az agyhalálnál csak a
szívhalál a rosszabb,
az egyikbe belehalsz,
de a másik…
pár napot még hozhat.

Nyárban születtem, de ősz vagyok:
szívemből leveleket hullatok,
tenyeremet átszövik a hullócsillagok...

Hullahopp,
a csípő körül forog.
Évgyűrűk a törzsön,
számolni nincs erőm,
de minden körét őrzöm.

Tereget a lélek:
először aggat zsinórra
engem és téged.
A félelmeket megszárítja a szél.

Az agy hallgat, most a szív beszél:
„Nézd, az ott a Göncölszekér!”

Fönt-lent, bal-jobb

Nem csak a templomban van áhítat.

(Írd le máshogy.)

Van az a hajó, amit átitat a halál.
A földön van, nem a vízen jár,
de azt mondják, hogy összeköt az éggel,
ha összeilleszted a balt a jobb kézzel, és térddel
a kereszt előtt kimondod, hogy ámen.

Ha nem tudod, mit csinálj,
mert nincs benned szentség,
azt mondják, akkor is jár az Istenség,
és ha megtérsz, akár jó is lehetsz,
csak meg kell gyónnod a vétkeidet.

Fönt-lent, bal-jobb, mikor belépsz,
szentelt vízzel a kereszt előtt,
akkor is, ha nem volt keresztelőd.

Ma úgy nősz fel,
hogy nincs Istened, Hazád,
az értéket kívül keresed,
ha hiányzott apád, vagy anyád.

A dédnagyanyámban megfért
egy egész ország, mikor imádkozott.
Ha valami nem jön össze,
Te a kormányt szidod.

A hit ma annyi, hogy elhiszed,
ha a tévében valaki valamit elhitet.
Számodra valódi kapcsolat az internet,
fent vagy a fészen, és vakon vásárolsz
még nokedlit is készen.

Van az a hajó, amit átitat az élet,
ami áldottá tehet engem és téged.

Van ott egy kereszt, ami előtt
nem old fel a gyónás,
a fönt-lent, bal-jobb se.
Ezt a keresztet egy élethosszig 
nem dobhatod le.

Hontalanul ilyen lehet

Vét. Levet.
Ruhát. Hitet.
Lép. Keres.

Magát. Hazát. Helyet.
Haza helyett otthont,
otthon helyett Hazát.

Mindenhol és mindenben
magát, csak magát,
csak magá(ny)t.