Kortárs magyar (b)irodalom

Reggeltől-estig,

estétől-reggelig
ütöm a szívbillentyűzetet,
hátha kivérzik egy jó szöveg,
megélek pár történetet,
ami veled is megtörténhetett.
Lesz hepiend is,
ahogy azt kell:
egy férfi és egy nő
szép végzettel.
Pénz nem,
csak úgy magyar módra,
nincs fele-királyság,
kolbászból nőtt kerítések,
csak szavak, és senki,
aki érti őket…
Hol volt, hol nem:
egy vessző, ami pont lett,
egy helyett három
napig tartanak a csodák,
mindenki, aki látta őket,
az hallucinált.