Őszi vízió

Az ősz, mint egy lenge nő,
vetkőzni kezd,
a szív, mint egy billenő,
érző ideg,
a testben szökkenő 
hullámot vet.

Ruhátlan fáimon az 
idő seper,
hamarosan itt a fagy,
nem érlek el,
a távolság szobrokat
farag, ha kell.

Zuhog, csak zuhog az
időeső,
túl gyorsan esik,
hogy örökké élj.

Ázik a szív, ázik a tér,
cseppekben lassan
hozzád is ér.

Szakad a ritmus,
utolsó levél:
fáról lehulló
úttalan tenyér.

Szülőnek lenni...

Szeretettel ajánlom ezt a verset a szüleimnek, és minden szülőnek.

Szülőnek lenni a legnagyobb küldetés:
Mert Te vagy a Föld, Te vagy az Ég.
A kettő közti tél, tavasz, nyár és ősz
is Te vagy, amin a gyermek szeme először elidőz.
Akitől ellesi a lélegzetet, a szavakat, az értékeket,
aki felemeli, ha elesik, letörli a könnyeit.
Aki mindig jön, ha kell,
a gügyögésre is felel;
Étvágyat csillapít, és szomjat olt,
a valóságba mesét szórt;
A megnyugtató ringatás,
a szívhang, amit nem hall más;
Az ébrenlét, a komfortérzet,
még akkor is, ha a pelust érzed.
A Te hangod a legszebb zene,
a Te kezed az Élet keze,
a legjobb tükör a Te szemed.
Mindig érzed, ha szeret.
Minden titok Tőled ered:
amit szabad, és amit nem lehet.
Iránytű vagy, ami eligazít.
Szeretet vagy, a legigazibb.
Fáklya vagy, amit követni fog,
vezesd oda, ahol neki lesz jobb.
Biztosítsd, hogy számíthat rád,
mert
TE VAGY NEKI AZ EGÉSZ VILÁG.