Őszi vízió

Az ősz, mint egy lenge nő,
vetkőzni kezd,
a szív, mint egy billenő,
érző ideg,
a testben szökkenő 
hullámot vet.

Ruhátlan fáimon az 
idő seper,
hamarosan itt a fagy,
nem érlek el,
a távolság szobrokat
farag, ha kell.

Zuhog, csak zuhog az
időeső,
túl gyorsan esik,
hogy örökké élj.

Ázik a szív, ázik a tér,
cseppekben lassan
hozzád is ér.

Szakad a ritmus,
utolsó levél:
fáról lehulló
úttalan tenyér.