mint szem mögé az álom.
Meztelen talpad az Égen
az egyetlen lábnyom.
Testem rád feszül, mint a bársony,
nincs határ a Te és én között,
szökik szemünkből az álom…
Valaki a szívemben jár, nesztelen a lépte.
Keresem, de nem találom.
Talán te vagy, de lehet, hogy mégse.
Tegnap platán voltam,
hullott a kérgem,
múlt volt minden,
amit át kellett lépnem.
Élni mit kell túl folyton?
Érzések babilonját magamba fojtom:
nem értesz és nem értelek,
mégis ölelve szorít kezed.
Tükörben árnyék szemed…
A víz fodrozódik, emlékezek.
Vajon délibáb vagy valóban
igazi az út, amin megyek?
Nem vagy ott, csak fantom,
mint a szíved.
