Harangjáték

Ő volt a hang,
én a harang,
s rajtam a szoknya:
giling-galang;
lengett jobbra-balra,
mint a súlyos ólom.
Nehezült a hang,
nehezült a szoknya,
kongott-bongott
az üresség bennünk;
hang és test közötti távolság,
tér a lábak és az anyag között.
Megtestesült szólam:
hangot adott róla, rólam,
s a létezés, mint a test,
betöltötte a teret,
végigszaladt a macskaköves
utakon, a gerincoszlopon,
elérve a vágyat,
hogy ütött, mint az óra,
s mi vártunk vádlón
az utolsó gongra.

Bell-terjes ( Régi-régi versem)

Bell-terjes

Olyan nehéz egyszerűnek lenni,
így hát az egyszerűség kedvéért,
mindent túlbonyolítunk:
Gombolyag fonalként a világ elé
lökjük magunkat,
az valamilyen technikával:
szövéssel, fonással, kötéssel
körmönfont terveket eszel ki
testünkkel, lelkünkkel:
Belesző minket magába,
belefon egy másik karjába,
és beleköt kikötéseinkbe,
hogy révbe mégse...
Megkötni élve nem akar.
Lekötni ezzel-azzal...
Ideig-óráig magunkkal
vagyunk elfoglalva,
és, ha mással, akkor is.
Elkötelezzük magunkat,
felkötjük a csokornyakkendő
társadalmi létráira fokonként
minden álmunk,
s végül azokká válunk,
akik kikötötték egyszer,
hogy soha nem akarnak
megkötéseket, szövődményként
kapcsolódni a léthez,
de az a végén mégis:
TELEFON

Meditáció (Régebbi vers)

Meditáció

Múzeumban voltunk.
Utólag így képzelem.
A lombikművészet
melegágyat vetett bennünk,
volt még hova térdepelnünk:
Templomcsend, ilyenek...
A meztelenség kedves nekünk,
nekem mégis idegen;
viaszos-hidegen érint,
mikor képeken végtelenedik el.
Hirtelen szerettelek volna, ott
ráfesteni Téged arra a nőre,
belemeríteni a papírbőrbe!
De nem tudok festeni.
Mindenki tud- mondják,
hát elképzelem:
Ismeretlen érzés nekem,
mint, ahogy Te is.

Bokor Ági feladványára :)

Megadott szavak voltak: barátság, jókedv, nyár, élet, szükség, minden, szívszakadás, lehetetlen, mese, kétség, katarzis, hit

A vers, ami ezekből a szavakból lett:

Az élet rendje

Menni kell, mert ez az Élet:

gyűjteni millió hangot, képet

a nyárról, mikor még

gyermeki jókedv lángol,

szükség csak egy érintésre,

egy jó szóra, egy barátra van...

Mikor még nem az Életről szól az élet,

nem tudjuk még, hogy mindenki téved,

hogy az utak szétvisznek,
mint az évszakok a Napot, Téged

és mindent, ami egy ideig benned lakott.

Kétség és kettősség:

szakad a szív...

Lehetetlen mese: a felnőtt lét hív,

a hit a bátrak nagy ereje,

Te hiszel, és elmész vele.

Katarzis nincs. Ez a végzet.

Egyszer kézen fog és elvisz Téged.

Vik feladványára készült...

Megadott szavak voltak: gyertyaláng, ima, por, siló, tenyér, kanál, gödör

Téma: esős este

Vers, ami ezekből született:

Gyóntató idő

Ezek a szavak, amiket kaptam,

mint alamizsnát a kolduló,

üres templomterekbe visznek,

ahol ima minden szó.

Gyertyalángként megreszket a lélek,

ahogy a szavak teste semmivé lesz.

Kint, mint bent a por, szitál az eső.

Sok ember betér, betölteni a teret,

az eső elől, hazafele menet.

"Isten hozzád!"

Idegenek mondják a zsoltárt,

tenyerüket, mint léleksilót, összefonják.

Kint az Isten, nyilait már szerte szórta,

esőpatáin dübörög tova az éjszaka...

Nagy kanállal merített belőlünk az Élet,

hogy könnyebb legyen a test, mielőtt gödörbe téved.

Gyerekvers Sallai Ferenc feladványára (Taminak)

A vershez megadott szavak voltak: cékla, notesz, táska, Süsü, marionett, sport.

Mert a barátság gyógyít

-Ráfolyt a cékla leve
tegnap a noteszemre!
Süsü, a marionett,
módfelett szomorú lett.

Zsinórjain csak úgy csüngött,
táskája a porban fürdött,
mostanság a notesze
volt őneki mindene,
nélküle úgy érzi,
nincs is értelme élni.

Pedig újabban sportol is,
a zsinórján táncol,
kiváló produkció,
bemutathatja bárhol.

A bábok kigúnyolják,
össze-vissza gubancolják
folyton a zsinórt,
amit egy nap, mire kibont.

Egyetlen barátja
volt az ő naptára,
a kis jegyzetfüzet,
amiben láthatatlan
barátoknak üzent.

A jó királyfi végezte a dolgát:
látta hogy Süsü lógatja az orrát.

- Sárkány vagy, bár
sárkánynak egyfejű,
de lehetsz a cimborám,
mert nem vagy együgyű.

Így a képzelt barátok
helyébe igazi lépett,
és meglett a notesz is,
amit végül széjjeltépett.

Viktor Yurichenko feladványára

Ez a vers sikerült a témában:tánc, a szavakkal: nyugalom, vágyakozás, tánc, remény, változás, levegő

Kötél és tánc

Lüktet a szív, táncba hív,

felkér a végzet, közelít,

érzed, lépi a láb a ritmust,

még zöldben fürdik a táj,

minden levél lehullott már,

sápad a föld, fehéret ölt,

most mindenütt szivárvány,

és még mindig ott az a lány,

akit táncra csábít a halál.

Akit homlokon csókolt a múzsa,

mind vágyik vissza a múltba,

mind elölről kezdi újra meg újra

a táncot, ami a holnapba átmos,

mert mozgás az élet,

és akarja, hogy változz,

változás a remény,
hogy véget ér egyszer,
amit nem felejtesz el,

ez a tánc is…

Nem lesz, aki vezet,

elengedi a kezed.

Új erőre kap a szív,

lesz más, aki táncba hív,

mikor minden kötél szakad,

csak a csend és nyugalom marad,

levegőből lesz a híd,

ami egy más világhoz közelít…

Szeretnék játszani...

Kedves Blogolvasó!


Napok óta gondolkodom valami közös játékon veled.Végül arra jutottam, hogy most próbára tehetsz:)
Csak hogy rímbe legyek, kérhetsz tőlem rímeket:)
Szóval, ha van egy téma, és vannak szavaid hozzá, és netán még egy stílust is szeretnél adni a dolognak, akkor írd meg nekem, hogy versbe szedhessem és megírjam Neked!
Várom a szavakat, a stílust és az üzenetet:)
Üdv: Marianna