Bell-terjes ( Régi-régi versem)

Bell-terjes

Olyan nehéz egyszerűnek lenni,
így hát az egyszerűség kedvéért,
mindent túlbonyolítunk:
Gombolyag fonalként a világ elé
lökjük magunkat,
az valamilyen technikával:
szövéssel, fonással, kötéssel
körmönfont terveket eszel ki
testünkkel, lelkünkkel:
Belesző minket magába,
belefon egy másik karjába,
és beleköt kikötéseinkbe,
hogy révbe mégse...
Megkötni élve nem akar.
Lekötni ezzel-azzal...
Ideig-óráig magunkkal
vagyunk elfoglalva,
és, ha mással, akkor is.
Elkötelezzük magunkat,
felkötjük a csokornyakkendő
társadalmi létráira fokonként
minden álmunk,
s végül azokká válunk,
akik kikötötték egyszer,
hogy soha nem akarnak
megkötéseket, szövődményként
kapcsolódni a léthez,
de az a végén mégis:
TELEFON