kifeszül a lét.
A lélek teregeti szennyesét.
Az agyhalálnál csak a
szívhalál a rosszabb,
az egyikbe belehalsz,
de a másik…
pár napot még hozhat.
Nyárban születtem, de ősz vagyok:
szívemből leveleket hullatok,
tenyeremet átszövik a hullócsillagok...
Hullahopp,
a csípő körül forog.
Évgyűrűk a törzsön,
számolni nincs erőm,
de minden körét őrzöm.
Tereget a lélek:
először aggat zsinórra
engem és téged.
A félelmeket megszárítja a szél.
Az agy hallgat, most a szív beszél:
„Nézd, az ott a Göncölszekér!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése