Akvarell

Az Alkony, szakállas vénember,
a stégen fest remegő kezével
egyikben pohár, a másikban ecset
a szívét megfordítja, visszacsepeg…

Ring a táj a szájához emelt pohárban:
ömlenek a színek, miközben az Égre csepeg
a pirosba mártott ecset. Zuhogni kezd.

Sok ember elmegy az Alkony mellett:
Mindenkit, akit észrevesz, a képére fest.
A vásznon szilánkosra törik a tenger,
és a sirályokkal leszáll az est.

Az Alkony szakálla kék, 
ereiben utat tör a dagály,
remegő kezéből kiesik az ecset, 
és a stégen lealkudja képét a halál.