Pillanatok, mikor minden nő főszereplő

A végzet asszonya vall

Nem békét hoztam, hanem fegyvereket,
nem szerelmet adtam, csak halálnemet.
A halált cipelem az élet helyett,
a szemembe nézel, és belém szeretsz,
mert bennem a végzet keres.

Mikor hozzám bújsz, elmenekülsz,
elveszel bennem, mikor belém merülsz.
A sorsod elől futsz a sorsba,
ár ellen a fősodorba.
Simogatlak, becézgetlek,
életeddel csurig telek.

Szíved tüze táplál engem,
ajkad íze szomjam oltja,
nem engedsz, ha el kell mennem,
bűneimet kezed oldja,
tested forrón belém hatol,
lélekben összecsatol.

Nem tudod már, mikor kel fel
a Nap, Neked már nem világít,
minden szín fekete lett,
nem látsz mást csak a szemeimet.

Egyetlen vagyok, mély álom benned,
ápolom, szaggatom a sebeidet,
egyetlen vagyok, mély álom benned,
akkor is értem égsz, mikor el kell menned.