egy puszinak becézett csók,
egy kézfogás, és viszlát…
A második titok volt,
láthatatlan forrt a szív,
ettől lett szép a múlt.
A harmadik vérré vált,
mint a víz,
dallama visszahív…
A negyedik utazás,
lebegő, fontos, mint a levegő.
Nem hozza vissza senki más.
És a szív romjait söprő elsöprő
sokadik a sors,
és az utolsó, az most..
