Helyenként hiányos régi filmszalag

Az  írás sok mindenre alkalmas: épp úgy rejthetsz el vele gondolatokat, érzéseket, véleményt mint, ahogy kiadod önmagad. A nagybetűvel szedett sorok passzolnak az előttük lévő sor végére, és az utánuk következő elejére is.


A noir gombolyagából
fel-fel pislákol egy-egy cigarettavég
csupa hullócsillag az Ég 
a kamera egy bár kirakatához 
KÖZELEG
az idő mikor az óra 
ELÜTHET
még egy életet bevégeztetett
kidől mint a bábuk a bowling golyó lendületétől
testközelből tapasztalta meg …
mindez pár perc egyetlen képkocka csak
de a lényeg lemaradt 
suhog a pillanat
nevetnek isznak
a hamutál 
TELIK
az élet megfeneklik 
ITT
nagy terveket szőnek
hogy bejött az élet 
de sarkon fordult megint
A VÉGZET 
pár percre még legyint
újabb kört rendel 
HOLNAP UGYANITT
egyetlen képkocka
a vetítő nem teker  tovább
megette a rozsda
de majd a jövő megoldja
csak azzal nem számolt senki
hogy mennyire nem jó így lenni…
épp ezért okkal történt minden:
az utolsó csikk rendeltetése az volt
hogy végigégjen a teremtett mennybolt.

Szirom

Az inkognitó átlátszó
álarcát magamra öltve
betűket rajzolok
erre a Földre.
A betűkből aztán
szóvirágok nyílnak,
illatukat magadba
szívod, mielőtt
végleg kimúlnak...
Éreztél-e valamit,
miközben szirmaikat tépted?
Igen, vagy nem:
szeretett-e Téged?
Gondoltál-e valakire
tényleg?
Vagy valójában
nem is ez volt
a lényeg...