Az inkognitó átlátszó
álarcát magamra öltve
betűket rajzolok
erre a Földre.
A betűkből aztán
szóvirágok nyílnak,
illatukat magadba
szívod, mielőtt
végleg kimúlnak...
Éreztél-e valamit,
miközben szirmaikat tépted?
Igen, vagy nem:
szeretett-e Téged?
Gondoltál-e valakire
tényleg?
Vagy valójában
nem is ez volt
a lényeg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése