Úttalan utak a bőr alatt

Kiszögel a lélek, a szemeim mögé tesz 

egy képet, belelépek, máris ott vagyok,
Ebben a képben  egészen  mást jelentenek
a hétköznapi házsorok:

A-betű a tető, H- a ház,
annyi H, ahány emelet,
annyi hiány, ahányszor nem
lehettem ott Veled.

Fej vagy írás ez a kép,
amibe a versbeli én belelép,
vagy csak puszta betűlabirintus,
ahol nem fér meg semmi
„kéz kezet mos”?

Minden tiszta, fut a tinta
a bőr alatt, valaki most írja
 a sorsomat.

Követem a sorokat:
házak…
valahol majd csak megtalállak.