Körberajz

2013. szeptember 23., hétfő

Te belém...

Mint a parázsló szén, olyan a város
a nap álmos, izzik a vánkos,
esőcsepp sistereg a betonon:
a nyár búcsút int, távozik a Tejúton.

Szólót táncol egy fa az erdő közepén,
évszak-ritmusra leveleit lerázza,
meztelen most, mint Te meg én
nyáron a tenger peremén.

Ringnak az ágak, tengerbe árad
folyó, Te belém
szerelmes lettél, mikor sors született
annak idején.

Sorsod a sorsom az időorsón
tekeredik, körülér,
messze a végzet,
közel az álom,
ha Te költözöl be belém.

Sorsod a sorsom az időorsón
tekeredik, falevél…
ringnak az ágak, tengerbe árad
folyó, te belém…
szerelmes lettél, sors született,
a neve TE MEG ÉN.

2013. szeptember 13., péntek

Egy pillanat

Mint egy halom elmosódott pixel:
a város, amit homály mos...
Mindenki hív, keres,
A pontból B pontba megy,
mi fekszünk egy üvegbúra alatt,
ahonnan mindezt látni lehet.

Ki, kivel mit akar
mindenki rohan,
minket üvegbúra takar,
arcom a tenyeredben dobban,
mint a tudat, tisztán, csendben:
Jó itt együtt. Minden rendben.

2013. augusztus 15., csütörtök

Vasárnapi sziluett

Ez a vers kérésre, hangulatrendelésre készült Kemenes Sophie Andreának.

30 fok van, alkonyodik.
A Nap sugarai beszőtték a gangot,
a felső szomszéd megint hangos,
alul üvölt a meccs,
a szellőzőn rántott hús illata csorog,
ez a vasárnap se csendes.

Teri néni teregetett, öblítő illat,
rántott hús, este,
langyos szél simogat, és teste
feltűnik egy sziluettbe’.

A gyerekkor jut eszembe, a nagyi,
hogy milyen jó is volt vele lakni.
A vasárnapi ebéd, az egész család,
akik már csak képen díszítik a szoba falát…

Majd, amitől ez a nap is teljes: a hiány,
hogy éjjel valaki a gangon jár, és megáll
az ajtóm előtt. Én álmodom mindig,
de nem látom Őt.

2013. július 19., péntek

Akvarell

Az Alkony, szakállas vénember,
a stégen fest remegő kezével
egyikben pohár, a másikban ecset
a szívét megfordítja, visszacsepeg…

Ring a táj a szájához emelt pohárban:
ömlenek a színek, miközben az Égre csepeg
a pirosba mártott ecset. Zuhogni kezd.

Sok ember elmegy az Alkony mellett:
Mindenkit, akit észrevesz, a képére fest.
A vásznon szilánkosra törik a tenger,
és a sirályokkal leszáll az est.

Az Alkony szakálla kék,
ereiben utat tör a dagály,
remegő kezéből kiesik az ecset,
és a stégen lealkudja képét a halál.

2013. július 16., kedd

Üzenet: a palackban

Vijjog a sirály a tenger felett
papírsárkányok ereszkednek
pelyhes tollak vízre hullnak
mából holnapba ring a csónak

(átkarollak)

vízre ereszt el a kezed
mélyre húz a tenger veled
szeretkezel szeretkezek
eresszél el eresztelek

holdüzenet dagad a víz
Nap is üzen és visszaszív
apad a tenger szakad a part
előrevisz és visszatart

(lebegek)

vízre írom a nevedet

2013. március 18., hétfő

Mesés élettörténet

Járhatnánk együtt, mint nyári záporral a szivárvány,
Te lennél a herceg, én pedig a királylány.
Gazdag lenne a mi királyságunk,
de nem lenne pénzben mérhető kiváltságunk.

Egészen más kincsek éltetnének minket,
csupa csoda csak, amit a szívünk hinthet.
Feleség féleség fele királysággal,
ez lennék Neked minden kiváltsággal.

Nem lenne hétfejű sárkány, semmi ármány,
csak nyári zápor mindig, szivárvánnyal.

Csacska játék, amire vágyok,
üveghegynyi távolságok,
láthatatlanná tevő köpeny,
és egy repülőszőnyeg, ami elvisz innen.

Semmi holtodiglan holtomiglan,
de minden, ami az életért van.

Elalvások, és ébredések,
mesébe illő ténykedések,
egy igaz mondatnyi volt egyszer egy,
és minden, ami már sohasem lesz.