Ne keltsünk gyanút bennük. A gyanú árnyékát se keltsük.
Az ilyesfajta lopakodás is művészet. A neszezés művészete.
Tartsuk vissza a szavakat. Ideig-óráig mehet ez így.
Tartsuk magunkat távol a latolgatástól. Nem vetne ránk jó fényt a gyanú árnyéka. Hát ezért! Szükség van a mozdulatokra, az értő gesztusokra, hogy értsük egymást. Hogy értsünk egy s mást.
A külvilág olyan, mint a külcsín, számunkra felesleges. Szerettelek, ameddig tudtad ezt. Tétje volt a kettőnk ügyének.
Szerinted én mindezt túlreagálom. Te nem esel ilyen túlzásokba, mondod. Annyi mindenki más lehet cinkos, épp te, nem leszel. Neked ez sok. Ez az egy. Eleged van a túl-dolgokból. Jól érzed magad "odaát", mondod. Nem sérted tovább a határaimat. Bűvöljem a távlatokat egyedül. Mindenki másba menekül, hát én ebbe, mondod. Szánalmas, ahogy őrizgeted magad. Befelé! Mi haszna? A lélek is kifele száll egy idő után.
Ez egy szöveg, ami többek között, szintén a Szemhatárátkelés című kötetben jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése