Piszkozat az agyban...

Írok egy verset fejben, 
ha olvasod már lejegyeztem.

Csak egy helyben állok a versben,
ott van ő...,
az Isten szívdobogása az idő, 
ringat.
Arcokat lapoz a szél,
mindenki útban van valaki felé.
Rajzol a lélek,
mióta élek, nézem a képet.
A múlt foltokat hagy,
összefog a jelen, 
a jövő itt fut a tenyeremen.

Új arcot festenek neked az évek,
sokáig nézlek...
Az Isten szíve dobban-dobban,
az óra mutatója kibillen a szívben,
azt ígérted, elhiszel innen.

A szó: szeretlek,
benn reked, felissza a lélek.
Rád találtam,
de nem Téged... 
keresgéllek, hívlak,
de már másképp hívnak.

Valami birizgál...

Minden szó idő- és térfolyosó


Minden író, olvasó,
találkozó és elfutó,
próbálta már szavakba 
önteni, mit jelent otthon 
lenni valahol
Európában, egy csücsökben,
ahol gyerekként gügyögtem,
ahol először lett teste 
a világnak, amit lesve, 
mesékből este, 
és sokat elesve
tanultam.
Ahol, mint a gyurma,
nyelvhegyre lett gyúrva
minden szó:
anya, gyöngy, haza,
Kosztolányi gyermekpanasza,
mi a szép és mi a...
József Attila ódákat zengett,
és sokan mások is,
névvel vagy név nélkül,
hévvel vagy hév nélkül,
arról, hogy mit üzenget,
amitől először a mellkas zengett,
majd minden szó:
Volt és lesz is még itt
álmodó!
Múlt és jelen közt
az út járható.
Ha elmentél, visszajöhetsz,
ismernek még itt a kövek,
beszéled még azt a nyelvet,
ami egy országot közössé tesz...
És a hamisított történelem,
hamisítatlanul itt van velem.
Ha rájössz, hol keresd,
keresés nélkül megleled.
Ha nem mentél innen sehova,
ha jobb sorsért lettél mostoha,
akkor is magyarul mondod,
hogy soha.
Közel és távol,
mindenkiben lángol,
az otthona.

Tévedés

Végül mégis csak vége lett,
sok kis halál elhozta a végzetet.
Lekerült a közös kép...
Csuda jó volt, csuda szép,
klassz emlék lesz,
csak még ég.


Annyira friss a seb,
hogy évekig hegedhet:
Néhány "gyógyír", "sebtapasz",
aztán jön még "új tavasz".


Újra lesz a csóknak íze,
összeolvad még a test,
újra reszkethet a lélek
hogy valaki majd (el)meneszt.

Pedig azt hittem,
ezután csak karcolás lesz
minden "bűnbeesés";
Nem lesz többé,
hisz csak egyszer lehet,
a Paradicsomból kiűzetés.