Minden szó idő- és térfolyosó
Minden író, olvasó,
találkozó és elfutó,
próbálta már szavakba
önteni, mit jelent otthon
lenni valahol
Európában, egy csücsökben,
ahol gyerekként gügyögtem,
ahol először lett teste
a világnak, amit lesve,
mesékből este,
és sokat elesve
tanultam.
Ahol, mint a gyurma,
nyelvhegyre lett gyúrva
minden szó:
anya, gyöngy, haza,
Kosztolányi gyermekpanasza,
mi a szép és mi a...
József Attila ódákat zengett,
és sokan mások is,
névvel vagy név nélkül,
hévvel vagy hév nélkül,
arról, hogy mit üzenget,
amitől először a mellkas zengett,
majd minden szó:
Volt és lesz is még itt
álmodó!
Múlt és jelen közt
az út járható.
Ha elmentél, visszajöhetsz,
ismernek még itt a kövek,
beszéled még azt a nyelvet,
ami egy országot közössé tesz...
És a hamisított történelem,
hamisítatlanul itt van velem.
Ha rájössz, hol keresd,
keresés nélkül megleled.
Ha nem mentél innen sehova,
ha jobb sorsért lettél mostoha,
akkor is magyarul mondod,
hogy soha.
Közel és távol,
mindenkiben lángol,
az otthona.
Egyre jobb lesz kedves kiskegyed versírói vénája, nemsokára csak csókolommal merek majd köszönni, amikor találkozunk... :)
VálaszTörlés"ahol először lett teste
VálaszTörlésa világnak, amit lesve,
mesékből este,
és sokat elesve
tanultam."
:)))))
Kedves Marcsi! Épp én is most voltam otthon Újvároson és ezeken a dolgokon gondolkodtam, csak nem tudtam így szavakba önteni. Biztató, hogy szerinted is járható az út múlt és jelen közt!Köszönöm: Szász Mesi
VálaszTörlésJujj Mesi :-) Köszönöm. Örülök, ha rokonlelkeket találnak meg a szavaim :)
VálaszTörlés