Írok egy verset fejben,
ha olvasod már lejegyeztem.
Csak egy helyben állok a versben,
ott van ő...,
az Isten szívdobogása az idő,
ringat.
Arcokat lapoz a szél,
mindenki útban van valaki felé.
Rajzol a lélek,
mióta élek, nézem a képet.
A múlt foltokat hagy,
összefog a jelen,
a jövő itt fut a tenyeremen.
Új arcot festenek neked az évek,
sokáig nézlek...
Az Isten szíve dobban-dobban,
az óra mutatója kibillen a szívben,
azt ígérted, elhiszel innen.
A szó: szeretlek,
benn reked, felissza a lélek.
Rád találtam,
de nem Téged...
keresgéllek, hívlak,
de már másképp hívnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése