Bennünk a csend...(Szösszenet még a Szemhatárátkelésből)

Bennünk a csend, mint pókfonat:
behálózza a sarkokat,
és, mint patakban éjjel a csobbanás,
megriasztja ölelkező vérünk:
Ilyenkor megalvadnak köztünk a szavak,
s csak egymásért élünk.