A gyermek odabent

(Kemény István utánérzés számomra:)

 Hintázik a szívben egy érzés,
a kamrákban visszhang a hangja…
Ki kéne venni, olyan kicsi,
de azért már nagy, na.

Nyúlnál érte, hogy kiemeld,
de egyre csak hajtja.
Nyúlnál érte, hogy kiemeld,
de még nem hagyja.

Hintázik egy érzés:
a szívben billen
jobbra majd balra,
olyan tiszta,
hogy gyermeki az arca.

Egyszer fönt, egyszer lent,
ide száll, oda száll,
Odabent kalimpál.

A kamrákban
visszhang a hangja.
Örökre kivennéd,
de sohasem hagyja.