Minden, itt megjelent vers, csak a szerző megnevezésével másolható.

2014. január 2., csütörtök

Már

Esetleges ébredéseink száma
csökken,
ahogy telik-múlik,
ami telni-múlni szokott.
A fiókok megtelnek,
a szobában egyre kevesebb
hely jut nekünk.
Már a földön szeretkezünk.
Elfelejtett arcok, kezek,
másokkal töltött érintkezések
törnek ránk ajtót, ablakot.
A kitaposott utakon vissza-
visszajárunk:
A tett színhelye lesz a halottas
ágyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése