PARÁZSLAT

Levelet hagyott küszöbömön az ősz.
Azt írta, a nyárban elidőz.
Idén nem öltözteti maskarába a fákat,
és aztán nem vetkezteti
le sem

veszem a szemem,
 - sárguló levél -
a falon a képről
rám néz a nagyanyám.

Őt nem kímélte az ősz,
minden hajlatán levél időz…
…talán a húsát is lemarta már
 az a sok évszak azóta,
hogy a halálban meztelen

talppal éget a járda,
úgy vágyom az örök nyárra, 
nyársra tűz minden múltat a jelen,
hagyom parázslani, aztán elengedem. 

Kaleidoszkóp

Esik az eső, veri az ereszt.
Beeresztem, hátha kedves lesz,
de villámokat szór a szem…

Gyerek voltam, de emlékszem:
Csak csöpögött a víz,
az álom esőkabátja betakart.

Talán sírtam is, 
mert elállni nem akart.
Csak lélegeztem ki-be
rutinszerűen a semmit.

A felnőttek mindent megtettek,
de nem hoztam magammal csak ennyit…
Egy pocsolyában elfér az egész,
az Ég belebámul, aztán belevész.

Szélmalomharc

Rajthoz állsz,
mint mindenki más.
A szíved felsérti
szárnycsontod, úgy ver.

Valami dördül,
a térd meghajlik,
a hát görbül,
kezeid melletted a pályán…

Ez minden, amit akarsz,
lök rajtad egyet az aszfalt.
Véred, mint dagály 
idején a tenger…
Nincs olyan ember,
aki leelőz.

Aztán persze jön az élet,
egy lépéssel mindig előtted;
a káprázat, a cél,
mindig még tovább ér.

Felsejlik, mint víztükör, 
az arcod:
nem végleges, végtelen
a harcod.

Mint egy csapat háborús hős,
úgy zárkóznak fel az emlékeid:
Hogy célba érsz-e? Nem kérdezik.