Esik az eső, veri az ereszt.
Beeresztem, hátha kedves lesz,
de villámokat szór a szem…
Gyerek voltam, de emlékszem:
Csak csöpögött a víz,
az álom esőkabátja betakart.
Talán sírtam is,
mert elállni nem akart.
Csak lélegeztem ki-be
rutinszerűen a semmit.
A felnőttek mindent megtettek,
de nem hoztam magammal csak ennyit…
Egy pocsolyában elfér az egész,
az Ég belebámul, aztán belevész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése