Igaz vagy hamis az írás?

Su-la-ce:
Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában

Lin-csi apátot egy reggel ezzel a kérdéssel fogadták a szerzetesek.

- Mondd, apát! Mit tartsunk azok felől, akik egész könyveket írnak tele legszemélyesebb érzéseikkel, s aztán mutogatják ezeket más embereknek?

- A költőkről van szó, szerzetesek? - kérdezett rá az apát.

- A költőkről bizony- vallották meg a hívek.

- A költők magamutogatása kínos kérdés- sóhajtott Lin-csi.- Egyfelől írásaik szépek lehetnek és hasznosak, másfelől az önmutogatás gusztustalanság. Nehezen érthető, honnan van hozzá bátorságuk.

- Olvassuk őket vagy ne olvassuk, apát?!

- Tanuljátok meg, szerzetesek, egy szempillantás alatt eldönteni, hogy jó- e az írás, vagy csapnivaló önmutogatás! Ahogy ránéztek egy arcra, és leolvassátok róla, hogy tisztességes ember-e a tulajdonosa, úgy olvassatok bele az írások soraiba, s forduljatok el tőlük, vagy olvassátok tovább. Mi azt valljuk, hogy az írás többnyire csak cifraság. A mi iskolánk azért veti el az írott hagyományt. Ugyanakkor elolvassuk a régieket, hogy tudjuk, mit vetünk el, s bár megmosolyogjuk a költőket, olykor magunk is verselünk. Talán nem nagy bűn ez, szerzetesek, ha nem túl hosszú az írás- mondta kissé kipirulva Lin-csi apát, aki valóban igyekezett rövidre fogni, amikor verselésen kapta magát.

- Az írástudók gyakran csalnak, apát?

- Az írástudók mindig csalnak, nincs bennük gátlás. De ez csak akkor árt, ha hamis az írás.

- Gyakran hamis, apát?

- Amennyire másutt is gyakori a hamisság. Óvakodjatok hát az irodalomtól, szerzetesek, de ne féljétek az írást! Egyébként mindent megold a buddhaság. Odaát nincs már önmutogatás, nincs már kíváncsiság. Nincs már kérdés, nincs felelet, nincs tudás, nincs nemtudás. Vagyis a buddhák már nem költők. Ideát viszont a költők még nem buddhák- szólt Lin-csi apát, s magukra hagyta szerzeteseit, nélküle töprengjenek tovább. Lehetetlen elmondani mekkora kín az írás vagy a nem írás.