Az idő összehúzta négy sarkánál a teret,
belepakolt mindent, amit csak lehet,
vállára vette batyuját, úgy indult el,
kezével azóta is benne matat,
azt lesve folyton:
mi az, ami még otthon maradt...
Állj meg!
Kérték sokan, sokféleképp,
de ő csak megy tovább,
és nem néz szét,
nem érdekli kit, hogy gázol el,
csak megy, mert tudja, hogy menni kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése