Páros-páratlan sorminták vagyunk egy tervben:
Kijárom az Életet, aztán a Világegyetemre iratkozok be.
A sorból kiállás, csak egy újabb sorbaállás.
Ha választhatok, ki leszek, inkább lennék Te.
Mert a rend a lelke, és Te nagyon rendben vagy,
mindennek tudod sorát, és pótolod, ha felfeslik,
az élet szövetén, a hiányt.
Nekem nincs bajom a mintákkal, de zavarja a szemem,
és másoknak is hamar szemet szúr az ilyen.
Mint én, tudom, senki sincsen, mert mindenki egy,
ért engem az Isten, és egy mindenkiért,
olyan meg már nincsen.
De besoroznak a gének, és egyéb szövevények, a sejtek,
amikben visszatérő kézbesítetlen üzenetet sejtek.
Mint anno a kártyás telefonnál: egységben az erő,
de ma már csak másolat itt minden felmenő.
Páros-páratlan, és a séma spirituális,
sormintákban áll helyre a rend, és, ha kiállsz,
akkor is beállsz, ez már csak így megy.
Ha választhatnál, talán én akarnál lenni,
mert egy bolond százat csinál, és már néha
egy fecske is nyarat, bár sokan nem szeretnek vetni,
de irigylik azt, aki arat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése