A szerelem ilyen korban

Ez egy duett szövege a most készülőzenés darabból, amit írok:

A szerelem ilyen korban
perzselően szívre dobban,
összeforrunk ezer csókban,
nem elég, hogy szomjam oltsam,
összeforrunk ezer csókban,
nem elég, hogy szomjad oltsam:
Az egész világ, mind egy foltban
szemeidben lángra lobban.

Tested pokla engem akar,
testem pokla Téged takar...
Hol a világ? Hol a vége?
Mikor érünk együtt révbe?
Hol a jövő, hol a múlt van,
ott várlak én, ahol út van.

Hozzád vezet, tőlem indul,
hozzám vezet, Tőled indul.
Álmaink határain túl
végtelen út ölel körbe,
együtt leszünk mindörökre.

Égben szállunk, Földre hullunk,
eggyé olvad minden csontunk:
oldalborda, szívbillentyű...
Életemmel leszek hű,
végzetemmel leszek hű,
hozzád, soha máshoz,
Isten, legyen áldásod ránk.

Végtelenül, soha jobban,
ahogy testünk a földbe csobban,
úgy leszek testetlen köd,
de Veled örök, de Veled örök.

Égbe szállunk, porba hullunk,
eggyé olvad minden csontunk:
oldalborda, szívbillentyű...
Életemmel leszek hű,
végzetemmel leszek hű,
Hozzád, soha máshoz,
Isten, legyen áldásod ránk!