Átrajzolt jövőkép

Mintha csak egy képet

néznél:
Nem tetszik, színtelen,
ebben a kompozícióban
nem lennél ott velem.

Nem ülnél a kanapén,
én nem ülnék az öledbe,
és nem írnálak bele
ebbe a kötetbe.

Ezen a képen (valószínűleg)
nem találkoztunk volna,
mert minden olyan szürke,
szürke és egyforma.

Belakhatnánk úgy,
mint egyetlen virág,
a levegőtlen, üres,
barátságtalan szobát.

Mert erről a képről
épp mi hiányzunk,
hisz kiszínezhetnénk
végre a magányunk.

Benne lehetne minden,
minden olyan részlet,
ami engem és Téged
együtt egésszé tett:

A félutak, a félszavak,
a féligazságok,
az egymás ellen elkövetett
'csak' félig gazságok.

Hogy félig szerettelek,
mikor Te egészen,
és most, mikor akarlak,
nem lehet egészen...

Tudom, hiányos ez a kép,
de én arra koncentrálok,
hogy lehet a törött ép,
és mi teheti teljessé
ezt a kis világot.