Egy kis ízelítő...

Évszakok- élsz, vagyok

A télbe, lelépdel az álom.

Virágszirma a szív ma,

olvad a reggeli dér már.

Nap heve táncol a szélben,

a vérben ezer tisztás.

Fák odvából cseppen,

esik, az esik a levele,

leveledik, levedlik

minden, a minden

a mindenség:

Sár, latyak, latyak...

Lötyög a Föld az Égben.

Hova evez, hova evez el?

Ezek a versek már nem a meglévő kötetből vannak, hanem azóta íródnak folyamatosan.

Ez a vers egy kis ízelítő abból, hogy milyen sok kép van a nyelvben:) szerintem csodálatos dolog magyarul szólni.

:)

Szép vagy

 

 Szép vagy.
Így egyszerűen mondom,
hogy értsd, de nem érted.
Annyira megkoptak már ezek a szavak,
az ember kimondja és az érzés helyén csak űr marad.
Pedig szép vagy.
Hidd el nekem, ha mondom,
mintha nem is lenne gondom,
hogy szép vagy nekem és másnak is,
hogy észrevesznek mások is, nem csak én.
Mint, ahogy Évának csak Ádám volt a legelején,
Most bárkinek lehet bárki,
és csak keveseknek bűn a felebaráti.
Szóval szép vagy. Én ezt tudom.
Akarom, hogy tudd, hogy tudom,
és vedd észre végre,
hogy szép vagyok én is, és mégsem unom,
hogy nekem Téged írtak az Égre.

Amikor kipukkan a Lufi, de marad valami...

...vagy valaki, akit addig észre se vettél. Legalábbis így képzelem el, mikor egy kapcsolat átalakul idővel egy nő és egy férfi között.

Testhelyzetek

Egy idő után magadon felejtheted

a ruhát. Fel se fog tűnni,

hogy nem vagy meztelen.

Már kínos se lesz a csend,

ahogy ülsz az ágy mellett.

Leveszed a cipőt. Zajt keltesz.

Nem lesz különbség a te jöttöd,

és másé között:

A vágyak elszökött teste

se marad az ágyban,

csak a leheletünk keveredik

néha, ha véletlenül álmunkban

egymás felé fordulunk...Horkolunk,

és ébredéskor nevetnem kell majd,

ha rád nézek, és eszembe jut,

hogy mennyire, mennyire

emberi dolog ez is:

Vagy vagy vagyok.

Radnóti Miklós Két karodban című versének parafrázisa

A PARAFRÁZIS SZÓ JELENTÉSE: ITT

Esendő
Radnóti Miklós Két karodban című versének „parafrázisa”

Fényakolban árnyat vetünk.
Szétesem.
Szétesel és összeraklak,
Életem.
Fényakolban kincset leltem,
te vagy az.
Fényakolban kincsem vagy te,
el ne hagyj!
Fényakolban veled együtt,
ha érzek,
Fényakolban bennünk eresedik
a lélek.
Fényakolban nem ijeszt majd
a talány nagy  
árnya sem.
Fényakolban a talányon,
mint egy lábnyom,
átesem.

In memoriam Radnóti Miklós

Vagy…vagy

Mottó: 
„Oly korban éltem én e földön…”
Radnóti Miklós: Töredék

Vagyok, mint vakablak,
ami tájra vágyik,
ajtó, tárva-nyitva hagyva.
Halál,mi hozza-viszi az élőt,
kés, mi elvesztette élét.
Havazás vagyok negyven fokban:
az évszakokat összemostam;
fog nélküli harapás,
hogyha nem fáj, ne kiálts!
Egy rég odahagyott
terítetlen asztal vagyok,
arcnélküli mimika,
vaktérképen Hazád vagyok,
iránytűdön mágnes.
Látszat vagyok:
Szakadék szélek nélkül,
az Ég belém kékül.
Visszhang vagyok hangtalan,
társ vagyok egymagam.
Sors nélküli tenyér vagyok:
az otthonod. Az otthonod?

Egy vers, ami jól mutathat egy esküvői meghívón akár..

Az előző blogbejegyzésem ide kívánja ezt a versikét:

Kroki

Rajzolj egy házat,

ott fogunk lakni,

emlékeinket padlásra rakni.

Falakról dísztelen
pereg az életed, Életem.

Rajzolj egy ágyat,

ahol hálhatunk, halhatunk;

egy asztalt, két széket,

ahol páros a végzet,

és végül te engem,

és végül én téged,

a kertet, a fákat,

a többit az Élet.

A kroki jelentése: a képzőművészetben sebtében készített művészeti célú vázlat.

Miért épp körberajz?

Erre a kérdésre, egyrészt egy kész asszociációs hálóval tudok válaszolni.
Ilyen hálót mindenki szőhet magának is:).

Szóval körberajz:

- Körberajz: Mint egy csapat méh, zsongnak a szavak,

- Körberajz: Mindennek csak a körvonala.
Melyik élesebb: a világé vagy a tied? Vagy épp egybeolvad? Mikor-hogy.

- Körberajz: Behálóznak az érzések, hangulatok, szavak...

- Körbe' rajz: Egy tökéletes formában, egy kis világ.

Valójában a blogom a címét egy fiktív kötetről kapta. Nagyon fontos számomra a vizualitás, és ez a szövegeimből is kisüt. Úgy gondoltam, hogy ez a cím megfelelően fejezi ki ezt is. A képzőművészet, a színház, a zene és általában minden művészi, alkotói megnyilvánulás, amivel találkozok, találkoztam nagy hatással van rám, és formálja azt a szövegvilágot, amiben a lírai én mozog.

Hiszek az összművészet erejében, abban, hogyha egy csapat alkotó ember összeáll, abból "lélek" születik , ami minden további nélkül életképes lehet, még egy műanyag, pénzmozgatta világban is, ahol kikerültek a fókuszból az igazi értékek.

Én ebben hiszek, engem ez rajz körbe.