Egy kis ízelítő...

Évszakok- élsz, vagyok

A télbe, lelépdel az álom.

Virágszirma a szív ma,

olvad a reggeli dér már.

Nap heve táncol a szélben,

a vérben ezer tisztás.

Fák odvából cseppen,

esik, az esik a levele,

leveledik, levedlik

minden, a minden

a mindenség:

Sár, latyak, latyak...

Lötyög a Föld az Égben.

Hova evez, hova evez el?

Ezek a versek már nem a meglévő kötetből vannak, hanem azóta íródnak folyamatosan.

Ez a vers egy kis ízelítő abból, hogy milyen sok kép van a nyelvben:) szerintem csodálatos dolog magyarul szólni.