Képzeletben…
A körvonalad halványsárga,
mint emlékekben az alkonyat,
tegnap elmentél tőlem,
és mára csak ez maradt:
Egy ujjnyom a vizes poháron,
tétova pillanat.
A csókod, az illatod, álmod
a szívemben kutat.
Elmúlik minden pillanat,
míg várlak,
párszor újra kitalállak,
az arcodat a szádat…
könnyű újra festeni,
de a vázat... ki kell tölteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése