"Basó, a haiku-mester, és egyik ismerőse, Kikaku egy szép napon a mezőn sétálgatott. Kikaku, ahogy megpillantotta a felszálló szitakötőket, költött egy haikut:
Kék szitakötő -
tépd ki szárnyát, lábát, s kapsz
egy kicsi répát
- Ez nem Haiku! - jelentette ki Basó - Ez viszont már az:
Fogj egy kék répát
adj neki szárnyat, lábat -
s van szitakötőd.
- Mert a valódi haiku nem elvesz az élettől, hanem mindig hozzáad valamit."
(Gyémánt és Lótusz)
Kék szitakötő -
tépd ki szárnyát, lábát, s kapsz
egy kicsi répát
- Ez nem Haiku! - jelentette ki Basó - Ez viszont már az:
Fogj egy kék répát
adj neki szárnyat, lábat -
s van szitakötőd.
- Mert a valódi haiku nem elvesz az élettől, hanem mindig hozzáad valamit."
(Gyémánt és Lótusz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése