Esendő
Radnóti Miklós Két karodban című versének „parafrázisa”
Fényakolban árnyat vetünk.
Szétesem.
Szétesel és összeraklak,
Életem.
Fényakolban kincset leltem,
te vagy az.
Fényakolban kincsem vagy te,
el ne hagyj!
Fényakolban veled együtt,
ha érzek,
Fényakolban bennünk eresedik
a lélek.
Fényakolban nem ijeszt majd
a talány nagy
árnya sem.
Fényakolban a talányon,
mint egy lábnyom,
átesem.
Radnóti Miklós Két karodban című versének „parafrázisa”
Fényakolban árnyat vetünk.
Szétesem.
Szétesel és összeraklak,
Életem.
Fényakolban kincset leltem,
te vagy az.
Fényakolban kincsem vagy te,
el ne hagyj!
Fényakolban veled együtt,
ha érzek,
Fényakolban bennünk eresedik
a lélek.
Fényakolban nem ijeszt majd
a talány nagy
árnya sem.
Fényakolban a talányon,
mint egy lábnyom,
átesem.
határozottan tetszik
VálaszTörlésAmikor elolvastam a címét az első gondolatom, hogy elég nagy bátorságra vall a magyar költészet legszebb verséhez hozzányúlni. Mire a végére értem örömmel könyveltem el, hogy SIKERÜLT! A vers gyönyörű lett!
VálaszTörlés