Szerelem grafittal
Valaki jár odakint bennem,
örökké kell lennem,
hogy kísérjen, hogy kísérjem.
Mi is épp innen hiányzunk,
ahol a már és még,még és már…
itt voltam, itt voltál.
Kívül vagyok azon az időn,
amin töprengek,míg várlak,
addig párszor újra kitalállak.
Az idő mérlegsúlya
pár évet ide, párat oda tesz,
ahol az időnkívüliségben
értelmét veszti az elmúlás
én ott várok rád.
Az élet birtokba vehető
hangjain keresztül a közhely,
mint jellemábrázolás…
Hiányokból építkezik
minden jelenlét.
Az időt hivatott leképezni
előttünk az emlékezés.
Festményen a szerelem
nem rossz,
de nekem nem ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése