Régiszavak korköntösben...

Civilizációkritika

Ahol a vers üzlet,

onnan a sorok rímképletbe űznek.

Börtönöm a vers. Nem ismersz.

Ismeretlen József Attilák, Radnóti Miklósok ,

és még sorolhatnám…

Utcanevek őrzik a vers vértanúit,

de a sztárok médianeve mindent átmos.

Az átkos most van: az értékek purgatóriuma.

Tűzön tisztul ma, ami tiszta,

az eredendő bűn megússza,

átitatván a jövőt.

Költői vénán átzakatol valamennyi affixum, egy szó,

az eredet,  de töve bekebelez:

a tartalom sekély vizére nem evez ma halandó.

Aki ír, vagy azért teszi,

mert benne valóban kristályos a szó,

vagy a való issza álmát,

vagy pénzért bárkit átvág.

Nyelvi bravúr, lelemény, hisz a remény nyeremény.

Ismertnek lenni fél siker,

s a karrier, ma igazi családmodell.

„ Sehonnai bitang ember”, ki most ha szól, nem helyesel.

Szemellenzős szamár a világ, ha birodalma végét járja, környezetbarát.

Gyerek voltam még, mikor a gondolat testet öltött,

fel tudtam sorolni az összes igazi magyar költőt.

Aki ma gyerek, annak mind egyre megy!

„A távolságot, mint üveggolyót”…hordozod.

Álmodban felsejlik régen volt otthonod,

a határok között egy haza,

ami megtart ugyan, de nem tart sehova.

Bölcső és koporsó, termék a piacon.

Pedig „ITT ÉLNED, HALNOD KELL”

- mondjuk, de már nem hisszük el.