Vidámpark
Sima tükörfelületre lépve,
alattam, fölöttem a testem képe,
megkettőzve vertikálisan, horizontálisan
mélyül, szétterül.
Vízre ejtett kavics a lélek,
köröket ír le közben és kérdez:
Hogy melyik a tükörkép
és ki lehetsz te?
A visszhang a falakat növi be,
mint a borostyán,
a részletek alatta fuldokolnak:
sokfelől jön, sokfelé visz
hangok szaggatott morzéja
zsongja be a termet,
ahol a gyermekkor itt felejtett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése