In memoriam Radnóti Miklós

Vagy…vagy

Mottó: 
„Oly korban éltem én e földön…”
Radnóti Miklós: Töredék

Vagyok, mint vakablak,
ami tájra vágyik,
ajtó, tárva-nyitva hagyva.
Halál,mi hozza-viszi az élőt,
kés, mi elvesztette élét.
Havazás vagyok negyven fokban:
az évszakokat összemostam;
fog nélküli harapás,
hogyha nem fáj, ne kiálts!
Egy rég odahagyott
terítetlen asztal vagyok,
arcnélküli mimika,
vaktérképen Hazád vagyok,
iránytűdön mágnes.
Látszat vagyok:
Szakadék szélek nélkül,
az Ég belém kékül.
Visszhang vagyok hangtalan,
társ vagyok egymagam.
Sors nélküli tenyér vagyok:
az otthonod. Az otthonod?