Civilizációkritika
Ahol a vers üzlet,
onnan a sorok rímképletbe űznek.
Börtönöm a vers. Nem ismersz.
Ismeretlen József Attilák, Radnóti Miklósok ,
és még sorolhatnám…
Utcanevek őrzik a vers vértanúit,
de a sztárok médianeve mindent átmos.
Az átkos most van: az értékek purgatóriuma.
Tűzön tisztul ma, ami tiszta,
az eredendő bűn megússza,
átitatván a jövőt.
Költői vénán átzakatol valamennyi affixum, egy szó,
az eredet, de töve bekebelez:
a tartalom sekély vizére nem evez ma halandó.
Aki ír, vagy azért teszi,
mert benne valóban kristályos a szó,
vagy a való issza álmát,
vagy pénzért bárkit átvág.
Nyelvi bravúr, lelemény, hisz a remény nyeremény.
Ismertnek lenni fél siker,
s a karrier, ma igazi családmodell.
„ Sehonnai bitang ember”, ki most ha szól, nem helyesel.
Szemellenzős szamár a világ, ha birodalma végét járja, környezetbarát.
Gyerek voltam még, mikor a gondolat testet öltött,
fel tudtam sorolni az összes igazi magyar költőt.
Aki ma gyerek, annak mind egyre megy!
„A távolságot, mint üveggolyót”…hordozod.
Álmodban felsejlik régen volt otthonod,
a határok között egy haza,
ami megtart ugyan, de nem tart sehova.
Bölcső és koporsó, termék a piacon.
Pedig „ITT ÉLNED, HALNOD KELL”
- mondjuk, de már nem hisszük el.
